Újszentiván, 2006. augusztus 3. – Ezen a napon a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány és a PSZE Szegedi Területi Csoportja és a község önkormányzata megemlékezést rendezett Nátly József 1849-es országos fő-postaigazgató halálának 135. évfordulója alkalmából Újszentivánon.
Nátly József sírjánál dr. Talpai János polgármester, Dr. Péter László ny. egyetemi tanár, Miklós Péter helytörténet-kutató és Tóth László alapítványi elnök mondott beszédet, majd Papp Szilvia Szeged 1. posta vezető-helyettese és Lázár István a Kelet-magyarországi Területi Postaigazgatóság munkatársa helyezte el az emlékezés koszorúját Nátly József sírján. A koszorúzást követően a községházán folytatódott a közös megemlékezés.
Tóth László beszéde
Tisztelt Polgármester Úr ! Tisztelt Professzor Úr ! Hölgyein és Uraim !
Magam, az általam képviselt szervezetek és cégem, a Magyar Posta nevében köszönöm, hogy elfogadták közös meghívásunkat, és néhány percre együtt állhatunk Nátly József sírjánál, és együtt emlékezhetünk.
A mai nap aktualitását két évforduló adja:
- Az egyik, hogy holnapután szombaton lesz Nátly József halálának 135. évfordulója.
- A másik hogy 157 évvel ezelőtt ezekben a napokban ért véget postai országos posta-főigazgatói tevékenysége.
Két évvel ezelőtt ugyanitt együtt emlékeztünk. Akkor elsősorban Nátly József postai pályafutását emeltük ki. Mi magunk és éreztük, hogy kicsit igazságtalanok voltunk vele szemben.
Mert az ő emberi nagyságát postai munkájánál sokkal jobban tükrözi a hazafisága és az irodalmi munkássága.
Amikor a közelmúltban dr. Talpai János polgármester úrral egyeztettem az évfordulóról kértem, hogy a 135 éves megemlékezés döntően Nátly József hazafiasságáról és irodalmi munkásságáról szóljon.
Örültem, amikor megtudtam, hogy Dr. Péter László irodalomtörténész professzor úr és Miklós Péter kutató elvállalta az ez irányú megemlékezés megtartását.
Dr. Péter Lászlónak nagyon sok köszönhető a Nátly József emlékeinek kutatásáért, ápolásáért. Szerencsére ma már nemcsak neki, hanem egyre több embernek is, akik elismerik Nátly József emberi nagyságát.
A közelmúltban Vecsernyés János munkájaként megjelent újszentiváni monográfiában is több mindent olvashatunk Nátly Józsefről.
Most a professzor úrtól Nátly Józsefről, a német nemesi család sarjának érdeklődési köréről, haladó gondolkodásáról és hazafiasságáról szép megemlékezést hallottunk. Tulajdonképpen Nátly Józsefről és munkásságáról a leglényegesebbeket elmondta. Mi mégis úgy gondolom, hogy nekünk postásoknak a Nátlyhoz való kötödésünk más, mint egy irodalomtörténészé vagy egy lokálpatriotáé. Postás dinasztiák évszázadok óta léteztek, léteznek. A postához és a postásoknak egymáshoz való viszonya a szakmai kapcsolaton túl érzelmi kötödést is jelent. A „postás család” még napjainkban is létező fogalom. Ezért is vagyunk büszkék volt munkatársainkra, vezetőinkre.
Nátly József 1801. április 30-án a Torontál megyei Őscsanádon született. Családja jelentős szerepet töltött be a XVII. századtól, ősei 1636. február 12-én nemesi rangot kaptak II. Ferdinándtól.
Édesapja Josef D’ Nadl 1798. október 28-án az első német újszentiváni telepes, Nikolaus Biringer lányát Margitot vette feleségül.
E két család később az idekerülő Schmerekkel együtt látta el a postaszolgálatot Szeged és Temesvár között a XIX. század első felében.
Nátly József a tanulmányait a szegedi kegyesrendi gimnáziumban végezte. Ez akkor a térség egyetlen ingyenes iskolája volt. Diákjai elsősorban katonatiszti, hivatalnoki, kisnemesi és gazdag paraszti rétegekből kerültek ki. De jártak ide községi jegyzők, vidéki nemesek és ortodox papok gyerekei is. A kegyes atyák nagy szerepet játszottak a Délvidék és Szeged nemzetiségeinek asszimilálódásában.
A szegedi piaristáknál kiemelkedő munkásságot folytatott két piarista tudós, Dugonics András regényíró és Révai Miklós nyelvújító. Nátlyn kívül több kiemelkedő képességű diák is tanult a piaristákál: Horváth Mihály (1809-1878), Klapka György (1820-1892), Klauzál Gábor (1804-1866), Osztóvszky József (1818-1899
Nátly már fiatalon az irodalom vonzásába került, verseket, nyelvészeti témájú tanulmányokat írt, foglalkozott kora közéleti és politikai irányzataival.
A szülők postai munkája révén azonban természetes volt, hogy Nátly József a Szegedi Piarista Gimnázium elvégzettségét követően az akkori postánál vállalt munkát.
Azonban életében párhuzamosan volt jelen a posta és az irodalom. 1825-ben huszonnégy évesen jelent meg „KEDVES HAZÁMNAK fiúi tisztelettel” című nyelvészeti tanulmánya, amelyet mint „Tsászári Kir. Posta Ügyellő” forgalmazott. Ebben így írt: „A nyelv olyan kints, mellyben, minden magát betsűlni tudó Nemzet büszkélkedik, melly által hírét, nevét, érdemét fenntartja, és magát más nemzetektől megkülönbözteti. A nyelv azon alapkő, mellyen a Nemzetnek épsége, virágzása és ditsősége nyugszik…”
Nátly József mindössze 16 éves volt, amikor postai pályafutása elkezdődött. A postánál már akkor is elvárás volt a mobilitás. Nátly József Szegeden állt munkába, majd Budán, Varasdon, később Sopronban postatisztként tevékenykedett, ahol vármegyei táblabíróvá is megválasztották. 1840-es évek közepén került a Temesvári Postakerülethez, ahol ugyanúgy mint a varasdi főigazgatóságon, ellenőri beosztásban dolgozott.
Az 1848-as események jelentős változásokat hoztak a hazai postaszolgálatban.
1848. februárjában a forradalom végigviharzott Európán. Pozsonyban az utolsó rendi országgyűlés elfogadta az új alkotmányt, az állampolgárok jogegyenlőségét, népképviseletet, felelős minisztérium alakítását, a jobbágyság és ősiség eltörlését, a közteherviselést, a sajtó- és vallásszabadságot. Erdélyt pedig ismét egyesítették Magyarországgal. A király mindezeket ünnepélyesen szentesítette. A reformmozgalom tehát vértelenül, a király és a nemzet egyetértő akaratával jutott volna céljához. De a bécsi intéző körök nem adták fel a küzdelmet. A beteg Ferdinándot, aki az új magyar alkotmányt szentesítette, lemondatták. Utódja Ferenc József lett. Az ifjú uralkodó járatlanságát arra használták fel, hogy az osztrák és magyar alkotmányt megsemmisítsék. A magyarság ellen uszították a nemzetiségeket, szerbeket, oláhokat, a horvát bánról és csapatáról nem is beszélve.
Az események azonban közben beindultak. Nálunk is, mint, mindenhol, ahol elindul egy új rendszer, a politikai elit a maga arcához igazítja a posta arculatát. Így természetesen a március 15-ével kezdődő események sem hagyták a postát érintetlenül. Az 1848. április 11-én a pozsonyi országgyűlés által hozott törvények alapján a postaszolgálat irányítása is a felelős magyar kormányhoz került. A Klauzál Gábor által vezetett Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium rögtön nekilátott a posta magyarosításának.
A függetlenné vált magyar posta – ahogy akkor nevezték: Magyar Álladalmi Posta – hivatalos nyelve természetszerűen a magyar lett. Klauzál május 26-án rendeletet adott ki a magyar nyelvű bélyegzők és a magyar címerrel ellátott pecsétnyomók használatára. A kormány nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy a posta nemzeti jellege minél jobban kidomborodjék. Ez a törekvés döntően külsőségekben nyilvánult meg. Például minden postakocsisnak a postakürtöt piros-fehér-zöld nemzeti színű zsinóron kellett viselnie.
A szabadságharc első szakaszában a kormány még arra is ráért, hogy a levéltarifát mérsékelje. A korábbi két távolsági fokozat helyett hármat állapítottak meg, és a díjtételeket az alsó fokozatban leszállították.
A június 11-én kiadott III. t.c.-ben a miniszter elrendelte, hogy minden postatisztviselő a postaigazgatóságnál, minden postamester és kiadó pedig a megye alispánjánál tegyen esküt az alkotmányra. A régi okmányokat bevonták, és helyettük újakat adtak ki.
1848. július 3-án Than Mór elképzelése alapján elkészült az első magyar bélyeg terve, amit sajnos azt az idő rövidsége miatt nem lehetett kiadni, pedig forgalomba hozatalával a világon ötödikként nálunk vezették volna be a postabélyeg használatát, megelőzve Ausztriát is, ahol 1850-ben adták ki az első bélyeget.
A nyelvtörténetben jártos szakemberek szerint több, a postai szolgálatban használatos magyar szó 1848-ból származik. Többen például Kossuth Lajosnak tulajdonítják a tértivevény szó megjelenését.
A magyar nyelv bevezetését a postaszolgálatban a császárpártiak ellenszenvvel fogadták. Néhány postamester jelentette, hogy fél a magyar feliratú bélyegző használatától, mert – ahogy írták – tartanak a „vadrácz lakosok dühétől”.
1848 közepén megszűnt a Buda-Bécs gyorskocsijárat, ezért ideiglenesen Buda-Pozsony között málhapostajáratot rendszeresítettek. Ennek Pozsony előtti utolsó állomása Köpcsény volt, ahol a Budáról Bécsbe küldött leveleket, csomagokat gyorsfutár vette át és vitte Pozsonyba, ahonnan azután vonaton vitték tovább a küldeményeket Bécsbe.
A harcok eredménye szerint a magyar kormány hatásköre is változó volt, amelyet a posták fölött gyakorolt. A déli vidékeken kitört lázadás miatt például a magyar kormány csak az első pár hónapban nyerhetett befolyást a horvátországi postákra. A temesi bánság és Bácska területén pedig csak ideig-óráig voltak érvényben a postákra vonatkozó magyar előírások, mert a szerb vajdaság a harci események alakulásával a hatalmat magához ragadta. Erdélyben is sanyarú viszonyok nehezedtek a postákra. Októberben, amikor az oláh lázadás kitört, a zendülők első dolga volt elkobozni és kirabolni a pénztárakat, köztük a postákat is. Sajnos olyan is előfordult, hogy a postai szolgálatot végzők életükkel fizettek hivatásukért.
Bánságban, Horvátországban és Erdélyben, valamint a hatalom alá került vidékeken, melyekre a magyar kormány közvetlen hatalma nem terjedt ki, az osztrák kormány vette kezébe a postaügyek intézését.
Ebben a helyzetben kellett a postáknak helytállni és szolgáltatásukat megfelelő szinten tartani. Voltak postamesterek, akik nem tudtak magyarul, és a kialakult bizonytalan helyzetben nem is vállalták a postai munkát.
Nátly József nem ilyen volt. Ő 1848-ban otthagyta császári állását, és a magyar kormány szolgálatába lépett, amely a temesvári és eszéki postakerületek igazgatásával bízta meg.
Ebből az időből sajnos csak néhány dokumentum áll rendelkezésünkre, jó lenne, ha kutatóink a levéltárakból további részleteket tárnának fel. De a mostani adatokból is megállapítható, hogy a háborús viszonyok ellenére a hazai postai szolgálat ellátása kellő figyelmet kapott. Több okirat Náthy József aláírásával maradt meg az utókornak.
Június 10-én például Temesvárról küldött levélben tájékoztatta Kossuth Lajos pénzügyminisztert, hogy a kormány hivatalos lapjának, a „Közlöny”-nek a kezelésére és terjesztésére a posták felé intézkedett.
Minden postásnak különleges feladata lett a postában megrendült bizalom helyreállítása. Az előző években ugyanis nagyon sok kifogás merült föl a posta munkájával kapcsolatban: az előfizetett lapok késve, ronggyá olvasva vagy egyáltalán nem érkeztek meg a címzettekhez. Gyakori volt a levéltitok megsértése is. Még Deák Ferenc is panaszolta, hogy volt olyan levele, melyet csak hónapok múlva és felbontva kapott meg. Voltak vármegyék, amelyek éppen ezért inkább saját futárszolgálatot működtettek. A hibák megszüntetését a miniszter rendeletben sürgette. Megszigorította a levéltitok védelmét. Ekkor építették be a postai eskü szövegébe a levéltitok tiszteletben tartását.
Közben megjelent hazánk első hírlapszabályzata is. Az 1848-as hírlapelőfizetők adataiból látszik, hogy a hírlapterjesztés milyen jelentős volt a postaforgalomban. Főleg Kossuth újságja, a Pesti Hírlap, a Március Tizenötödike és a Nemzeti Újság iránt volt vidéken is megfelelő kereslet.
A harci események következtében 1848. november 15-től Nátly már Szegedről irányította a temesvári postakerületet. November végén rendeletben hívta föl a temesvári kerülethez tartozó postahivatalok figyelmét, hogy postai jelentéseiket, beadványaikat, elszámolásaikat egyedül csak neki küldjék meg. Ezzel a bizonytalanságban lévő posták munkáját jelentősen megkönnyítette.
December 10-én levélben tájékoztatta az országos Honvédelmi Bizottságot a hazai postamesteri hivatalok és levélszedőségek feladatairól és jövedelmeiről.
A szabadságharc alakulása miatt 1949 elején a kormány elhagyni kényszerült a fővárost, és Debrecenbe költözött. Budapestről a kormánnyal vezető beosztású postai főtisztek is érkeztek. A postaügyeket ettől kezdve Madarász László, az akkori idők félelmetes hírű rendőrigazgatója irányította. A országot ért csapások rendkívüli intézkedések kiadását tették szükségessé. Windischgrätz herceg csapatai hihetetlen gyorsasággal vonultak Pest felé, ezért Madarász László január 12-én hat pontos rendeletben tájékoztatja a postákat az időszerű tennivalókról, a legnagyobb felelősségről és a hazaárulás bűntettének kilátásba helyezéséről.
Ugyancsak e napon jelent meg az a kormányintézkedés, amely a debreceni főposta-igazgatóság létesítését tudatta.
Debrecenben falragaszok jelentek meg, amiben felhívták a postások figyelmét, hogy 15 napon belül szolgálatra jelentkezzenek, és eddigi késésüket igazolják.
Április 24-én Buda várára ismét felkerült a magyar nemzeti lobogó. A kormány és az országgyűlés azonban Debrecenben maradt, csupán a postai járatok számát duplázzák meg Debrecen és Pest között. Naponta két járat közlekedett a két város között.
A cári sereg beavatkozása a szabadságharcba a kormányt távozásra késztette Debrecenből. 1849. július 3-án orosz cári csapatok rontottak be Debrecenbe, és kezdetét vette a keserves megpróbáltatások időszaka.
Július 11-én Kossuth Lajos és a kormány Szegedre érkezett. Ekkor, a temesvári postaigazgatóként itt dolgozó és a szabadságharcot támogató Nátly József kapott megbízást a postaszolgálat országos irányítására. Az akkor már 32 éves postai múlttal, megfelelő vezetési gyakorlattal rendelkező Nátly nem volt könnyű helyzetben. A postai szolgálat ellátása nagy gondot jelentett a hadszínterek közelében. Nem volt távíró, távbeszélő, a vasút is csak a főváros és Vác között járt. A távbeszélőt Bell még fel sem találta. A postai küldemények továbbításának egyetlen módja a lovas postakocsi és a lovas futár volt. 1847. december 26-án Bécs és Pozsony között osztrák alkalmazottakkal nyílt meg Magyarország első távíróállomása, ahol Bain-féle „delejtűs távjelző készüléket” használtak. 1848. június 12-én Bécs visszahívta az osztrák alkalmazottakat, és Magyarország távközlési technika nélkül maradt.
1849 közepén tekintettel a háborús viszonyra, a postának fő célja és feladata a tábori posták épségben tartása volt, annak érdekében, hogy e tábori posták útján az ország különböző tájainak a kormány székhelyével a kapcsolata biztosított legyen.
A háborús helyzet kedvezőtlen alakulása miatt 1849. augusztus 1-jén a kormány, a képviselőház és a hadsereg is elhagyta Szegedet. Aradra indultak tovább. Szegedre bevonultak az osztrákok, és augusztus 5-én, 157 évvel ezelőtt, Újszegeden és Újszöregen túlerejükkel megtörték a honvédsereg, az olasz és a lengyel légió ellenállását. A magyar csapatokat Dembinszky tábornok vezette, az osztrák császári fősereg parancsnoka pedig Haynau volt. A szőregi csata után Szeged és környéke számára véget ért a szabadságharc.
Jó egy héttel később, augusztus 13-án Világosnál Görgey Artúr fővezér az oroszok előtt lette a fegyvert, és ezzel a kedvezően indult, reményeket keltő szabadságharc győzelme és az ország függetlenségi törekvése is szertefoszlott.
Nátly József a szabadságharc után az ország elhagyására és törökországi emigrációra kényszerült.
A szabadságharc bukása után a posta hivatalos nyelve ismét a német lett. A magyar pecsétnyomókat, bélyegzőket összeszedték, helyettük császári sasos pecsétnyomóval látták el a postákat. A települések nevét a bélyegzőkben visszaírták németre.
A sors torz fintoraként az ezt követő időszak – a Bach-korszak – pozitív hatásainak eredményeként indult újabb fejlődésnek a hazai postaszolgálat. A bécsi postaigazgatás is belátta, hogy az egységes postaszolgálat csak az elmaradt magyarországi postaterületek fejlesztésével, új postahivatalok felállításával, a postautak és vasútvonalak kiépítésével oldható meg.
Az osztrákok a szabadságharc leverését követően bekérték a postamesterek iratait, és elszámoltatták őket a szabadságharc alatti hűségükről. Sokan hadbíróság elé kerültek. Sajnos, sok becsületes hű hazafiként érző postás kényszerült ekkor a saját érdekében a posta és a haza elhagyására. Mint tudjuk, Klauzál Gábor utasítására 1848/49-ben a német nyelvű igazolásokat bevonták, helyette magyart adtak ki. 1949-ben az osztrákok ragaszkodtak a korábban általuk kibocsátott dokumentumokhoz, amelyek azonban már nem álltak rendelkezésre.
Az osztrákok a postakerületi helyett a közigazgatási kerülettel megegyező területi felosztást határoztak meg a posták irányítására. Székhelyüknek is a közigazgatási terület székhelyét jelölték ki. Így lett postaigazgatóság a magyarországi öt közigazgatási kerületnek megfelelően Pesten, Sopronban, Pozsonyban, Kassán és Nagyváradon, valamint a bánáti részen Temesvárott, illetve Erdélyben Nagyszeben lett igazgatósági székhely.
A posta átszervezésében az akkori osztrák kereskedelmi miniszter, báró Bruch Károly Lajos jelentős szerepet játszott. El kell ismerni: egész világot meglepte szervezőképességével, széles látókörével és gazdasági érzékével. Egyszerű kereskedősegéd-sorból küzdötte fel magát a báróságig, illetve a miniszterségig. Alig fél évvel a szabadságharc bukása után a kereskedelmi élet fejlődése érdekében jelentős intézkedéseket tett, és reformokat alkotott. A magyaroknak ez nem volt rokonszenves, de tudomásul kellett venni, hogy Bruch báró a szabadkereskedelem eszméjének gyakorlati harcosa volt. Neki tudható be a postakezelési előírások egyszerűsítése, a forgalom könnyebb és gyorsabb lebonyolításának megszervezése. Nagy postai reformjaival megalapozta a modern nagyüzemi postaszolgálatot. Támaszkodott az ipari forradalom találmányaira (vonat, távíró stb.).
A szabadságharc után kialakult helyzetben Bruch báró az osztrák kormány saját elképzelését valósította meg, megszüntette az örökös postamesteri jogot. Ha a postamestert nagyon megbízhatónak találta, akkor is csak életfogytiglanra szóló – vagy ha kevésbé, akkor hat havi felmondást tartalmazó – új szerződést kötött a postamesterekkel, tekintet nélkül arra, hogy korábban örökös címen kapták meg a jogot a postaállomás működtetésére. Azokat a postamestereket, akiket „megbízhatatlannak” ítéltek, egyszerűen elbocsátották.
Nátly József a törökországi emigrációjából hazatérve a postánál már nem állhatott munkába, ezért más munka után kellett néznie. 1858 és 1868 között Újszentiván község jegyzője volt. Sajnos, látásának fokozatos elvesztése miatt a munkáját 1868-ban abbahagyni kényszerült. 1871. augusztus 5-én bekövetkezett haláláig állami kegydíjat kapott.
Négy gyermeke született. Az első házasságból született fia, Ede még apjának életében elhunyt. Második házasságából két fiú és egy leány származott. Leánya mindössze négy évet élt, de fiai szép kort éltek meg. Az apja foglalkozását követő József Gyula postafelügyelő 75 éves korában, a gazdálkodó Géza Ferenc pedig 79 éves korában hunyt el.
Nátly József leszármazottai a második világháború után a szentiváni németek kitelepítésekor részben Németországba kerültek, részben ismeretlen helyre távoztak.
Dr. Péter László ny. egyetemi tanárnak jelentős volt a szerepe Nátly József emlékének fennmaradásában. „Mindörökké Szeged” című könyvében Nátly Józsfet mint az első szegedi tájszótár szerzőjét méltatta. Kezdeményezésének eredménye lett, hogy az újszentiváni polgármesteri hivatal homlokzatára emléktábla került ezzel a szöveggel:
„ÚJSZENTIVÁN JEGYZŐJE VOLT 1858-1868 KÖZT. NÁTLY JÓZSEF (1801-1871) A SZABADSÁGHARC IDEJÉN ORSZÁGOS FŐ-POSTAIGAZGATÓ, AZ ELSŐ SZEGEDI TÁJSZÓTÁR ÖSSZEÁLLÍTÓJA. NÉMETNEK SZÜLETETT, ÉS A MAGYAR NYELV SZERELMESE LETT.”
Nekünk, a jelenkor gyermekeinek kötelességünk, hogy méltón emlékezünk a nagy elődökre. Csöndben hajtsuk meg fejünket, és tisztelettel gondoljunk rájuk! Tegyük ezt most Nátly József sírja előtt is.
Kérem Papp Szilvia Szeged 1. posta vezető-helyettesét és Lázár Istvánt a Kelet-magyarországi Területi Postaigazgatóság munkatársát, hogy a megemlékezés koszorúját helyezzék el Nátly József sírján.
A Magyar Posta nevében köszönöm, hogy jelenlétükkel megtisztelték megemlékezésünket!
****
Tóth László összefoglalója Nátly József életéről, munkásságáról (letölthető PDF fájl)