Délmagyarország szentesi kiadása, 2016-10-15. – Cikk jelent meg alapítványunk állandó kiállításáról a Délmagyarország című megyei napilap szentesi kiadásában. A kiállítást Verók István mutatta be Salánki Zsófia újságírónak és Frank Yvette fotóriporternek.
A nyomtatott cikk online változata a delmagyar.hu híroldalon:
Szentesen még leesik a tantusz
SALÁNKI ZSÓFIA – DÉLMAGYARORSZÁG 2016.10.15. 16:28
Szentes – A régi távírógépet is ki lehet próbálni Szentesen, az 1. számú postán. Verók István nyugalmazott igazgató bárkinek megmutatja az emeleten lévő, 6000 darabos postatörténeti gyűjteményt.
Tudta-e?
A Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány céljául tűzte ki, hogy a dél-alföldi posták történetét felkutassa, a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye területén egykoron szolgálatot teljesítő postások emlékeit gyűjtse és bemutassa. Az alapítvány 2005-ben jött létre. Kezeli és gyarapítja a 2003-ban létrehozott dél-alföldi postatörténeti gyűjteményt és állandó kiállítást, amelynek a Szentes 1. számú posta ad otthont.
– Látják ezt a telefonközpontot? Még mindig üzemképes – mutatta a szentesi Postatörténeti emlékkiállításon az 1924-ben még használatban lévő telefonközpontot Verók István nyugalmazott postaigazgató, kiállításvezető. Azt is elárulta, hogy az akkori központban még távbeszélőjegyekre írták fel, hogy ki kit hívott és mikor.
– Vidékre nem volt közvetlen áramkör, így ott akár fél napot is kellett várni a kapcsolásra. A sürgős hívásoknak dupla volt a díjuk, az igen sürgőseknek tripla, az azonnali kapcsolásért pedig tízszeres pénzt kellett fizetni – folytatta Verók István, aki Lovászi Józseffel és Tóth Lászlóval együtt gyűjtötte össze a nem mindennapi, nagyjából 6000 darabból álló, a távközlés magyarországi történetét bemutató kiállítást. A gyűjteményt Szentes rejtett kincsei között emlegetik.
Szentesen még leesik a tantusz. Fotó: Frank Yvette (galéria)
A 6 szobából álló tárlat az 1. számú posta emeletén található. Az érdeklődők láthatják például, hogy milyen különbségek vannak a század eleji és a szocialista postai dolgozók ruházata között, de a régi dísztáviratok között is böngészhetnek, miközben Verók István elmeséli a legérdekesebb történelmi tényeket, valamint saját élményeit is.
– Ezeket a fotókat például én készítettem, amikor ez a postahivatal épült. Akkor nagyon modernnek számított – fogalmazott a kiállításvezető, akinek már az édesapja is postás volt. Élete a posta, már tanulmányt is írt ezzel a címmel. A kiállítótereket összekötő folyosón rögön szembetűnik az a 3 mázsás vidéki telefonközpont, amit Szegedről vittek a szentesi állandó kiállításra.
– Ingyen kapta meg ezt a darabot a Dél-Alföldi Postatörténeti Alapítvány, annyi volt a dolgunk, hogy elhozzuk. Azt hozzá kell tenni, hogy a 2. emeletről kellett lecipelni, mert a liftbe nem fért be – nevetett Verók István. Majd megmutatta, hogy a távírógépet is ki lehet próbálni, sőt, a morzejelek nyitjára is fény derül. Aki kutatni szeretne, a Postai és Távirdai Rendeletek Tárában is böngészhet, amelyet egészen 1920-tól megtalál a gyűjteményben, más dokumentumokkal együtt.